Rendhagyó múzeumtörténeti kiállítás nyílt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában csütörtökön, a tárlat 50 személyes történeten keresztül mutatja be a szentendrei Skanzen elmúlt 50 évét.
A Skanzenben folyó örökséggondozás, értékátadás, az itt zajló gyűjteményezés, oktatás és kutatás mára identitásprogrammá állt össze – mondta az intézmény 50. születésnapját ünneplő kiállítás megnyitóján Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár csütörtökön.
Öt évtizeddel ezelőtt a Skanzen hiánypótló tevékenységbe kezdett, amikor az alapító generáció felismerte, hogy a huszonnegyedik órában járnak az értékmentést illetően – idézte fel Hoppál Péter, hozzátéve, hogy nélkülük elvesztek volna azok a kincsek, értékek, amelyeket ma a szabadtéri múzeum birtokol. Az államtitkár szólt arról is, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nemcsak a múltat őrzi, de a jövőről is szól, fontos oktató, nevelő, közönségszervező munkát végez, s múzeumpedagógiai innovációinak is köszönhető, hogy a közönség ma már másképp tekint a múzeumokra.
A Skanzenben folyó örökséggondozás, értékátadás, az itt zajló gyűjteményezés, oktatás és kutatás mára identitásprogrammá állt össze – fogalmazott Hoppál Péter, aki szerint az intézmény által képviselt szemlélet megegyezik a kulturális alapellátás gondolatával, hogy mindenki részesüljön a minőségi kultúrából.
Hoppál Péter elmondta: a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma fontos partnere a szabadtéri néprajzi múzeumnak, támogatja önmagán túlmutató feladatai ellátásában, és a kulturális kormányzat a jövőben is nagy figyelmet fordít az értékátadásra.
Cseri Miklós főigazgató köszöntőjében felidézte, hogy míg kezdetben a mentés, megőrzés volt az intézmény fő tevékenysége, idővel megjelent az oktatás, közművelődés feladata is, mára pedig a múzeumban összegyűjtött, megőrzött és közrebocsátott tudás elkezdett visszaáramlani, visszasugározni a társadalomba. A Skanzen 50 című kiállításról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendhagyó tárlat „50 különféle ízből áll össze”, nem kronológiát követ, hanem életérzésekből fakad. Legfontosabb jellemzője, hogy 50 visszaemlékező személyes történetéből áll össze a múzeumtörténet.
A tárlat tablóin egykori és jelenlegi munkatársak, alapítók, kutatók, látogatók, a Skanzenhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó emberek személyes történetei olvashatók, s a múzeumhoz fűződő viszonyáról, élményéről mesél például Mádl Dalma, Aknay János vagy Rudolf Péter.
A kiállítás azokat a tárgyakat is bemutatja, amelyek valamilyen módon kötődnek az elbeszéléshez, de felfedezhető az az ásó is, amellyel az első kapavágást tették ötven éve.
A Skanzen Galériában látható kiállítás főkurátora Sári Zsolt főigazgató-helyettes, kurátora Erdős Klára, a tárlat a szezon végéig tart nyitva.
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Önnek mi a véleménye?